A halálközeli élmények egyik legtöbbet idézett prospektív vizsgálata az ún. AWARE (AWAreness during REsuscitation; Tudatosság az újraélesztés során) tanulmány.1 A kutatásnak, melyet 2008 és 2012 között végeztek három ország (Egyesült Államok, Egyesült Királyság és Ausztrália) mintegy 15 kórházában, kettős célja volt. A kutatók egyrészt arra voltak kíváncsiak, hogy milyen gyakran fordul elő tudatosság az újraélesztés során és ez milyen szubjektív élményekkel jár együtt, másrészt megpróbálták tesztelni a szívmegállás során történő hallási és vizuális észlelésekről szóló beszámolók pontosságát.
A vizsgálat menete
A vizsgálatban olyan személyek vettek részt, akik kórházba szállítás közben, vagy már a kórházban szívmegállást szenvedtek (megszűnt a szívverésük és a légzésük), túlélték azt, és a későbbi egészségi állapotuk lehetővé tette – valamint bele is egyeztek -, hogy interjút készítsenek velük. Az orvosok és ápolók az interjúkat, amennyiben lehetőség volt rá, még a kórházban tartózkodás során elkészítették, egyéb esetben telefonon keresték meg a beteget. Azokkal a résztvevőkkel, akik tudatos élményekről számoltak be az újraélesztésük során, kitöltettek egy kérdőívet (Greyson-skála2) is, hogy azonosíthassák a halálközeli élményeket, valamint részletesebben is kikérdezték őket.
Az interjúkészítés és kérdőívezés mellett a kutatók előzetesen minden kórházban felraktak 50-100 polcot, közel a plafonhoz, olyan helyiségekben, ahol általában gyakrabban kerül sor újraélesztésre. Minden egyes polcon elhelyeztek egy képet, melyet csak felülről lehetett látni, az esetlegesen előforduló testen kívüli élményekről szóló beszámolók értékelésére – amennyiben a beteg ténylegesen felülről látja saját magát és környezetét, úgy sikeresen azonosíthatja a rejtett képet is. Az újraélesztés során előforduló hallási észlelések pontosságát kezdetben úgy próbálták meg tesztelni, hogy az orvosok által elmondott, előzetesen meghatározott szavakat kérdezték vissza a betegektől. Ezt a módszert azonban elhagyták, mivel a személyzet számára nehezen volt kivitelezhető, hogy újraélesztés közben összefüggéstelen szavakat ismételgessenek.1
Tudatos élmények az újraélesztés során
A vizsgálat négy éve során a kutatók mintegy 2060 szívmegállásos esetet azonosítottak, melyet összesen 330-an éltek túl. Közülük 140 beteggel készítettek interjút (a többi esetben a beteg vagy nem volt hajlandó részt venni a kutatásban, vagy az egészségi állapota nem tette ezt lehetővé). Annak, ellenére, hogy a tudatosságnak semmilyen jelét nem mutatták az újraélesztés során, a 140 főből 55-en (39%) válaszoltak igennel a következő kérdésre: Emlékszik bármire arról az időszakról, amikor eszméletlen volt?1 Közülük 46 személy beszámolója nem felelt meg a halálközeli élményeknek. Az ő elbeszéléseikben a következő fő témák bukkantak fel: félelem (“Meg voltam rémülve. Azt mondták, meg fogok halni, és ennek a leggyorsabb módja az, ha kimondom a legutolsó rövid szót, ami eszembe jut.”), állatok (“Oroszlánokat és tigriseket láttam.”), ragyogó fény (“Egy aranyszínű fényvillanást láttam.”), család (“A családom (fiam, lányom, vejem és feleségem) eljöttek”), üldöztetés és erőszak (“Mély vízben vonszoltak”), déjá vu élmények (“Déjá vu érzésem volt, és úgy éreztem, hogy tudom, mit fognak tenni az emberek, mielőtt megtették volna, a szívmegállás után.“), a szívmegállás utáni kezdeti felépülés utáni események felidézése (“Egy fog kijött, amikor a csövet eltávolították a számból.”; 1803. o.).
Egy mély halálközeli élmény
A tudatos élményeket felidézők (55 fő) közül 9 személynek volt olyan tapasztalata, mely megfelelt a halálközeli élményeknek. Közülük ketten tudtak felidézni a szívmegállásukkal kapcsolatos konkrét eseményeket. Egyik beteg szívmegállása sem olyan helyiségben történt, ahol előzetesen rejtett képeket helyeztek el, így beszámolóik tartalmát nem lehetett ellenőrizni ezzel a módszerrel. Egyikőjük egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy alaposabban is kikérdezzék az élményeiről, viszont a másik személy, egy 57 éves férfi, elmondta, hogy a szoba felső sarkából figyelte a saját újraélesztését, és meglehetősen pontos leírást adott a történtekről, melyet az orvosi feljegyzések is megerősítettek. A kutatók így összegezték a férfi által elmondottakat:1
(A szívmegállás előtt) “Válaszoltam (a nővérnek), de ugyanakkor egy nagyon erős nyomást éreztem az ágyékomnál. Éreztem a nyomást, nem éreztem a fájdalmat vagy bármi ilyesmit, csak nagyon erős nyomást, mintha valaki lefelé nyomna. És még mindig beszéltem (a nővérhez), aztán hirtelen nem voltam. Biztos (elájultam).. ..de aztán tisztán emlékszem egy automata hangjára, amint azt mondja, “sokkolja a beteget, sokkolja a beteget,” és azzal fent (a) szoba sarkában ott volt egy (nő) aki integetett nekem…Emlékszem, arra gondoltam, “Nem tudok felmenni oda”…hívogatott…Éreztem, hogy ismer engem, éreztem, hogy megbízhatok benne, és éreztem, hogy okkal van ott, és nem tudtam, mi volt az…és a következő másodpercben ott voltam, lenéztem saját magamra, a nővérre, és egy másik férfira, akinek kopasz feje volt…Nem láttam az arcát, de láttam a teste hátsó részét. Elég testes fickó volt… Kék köpeny volt rajta, és kék sapkája volt, de láttam, hogy nincs semmi haja, mert úgy volt rajta a sapka.
A következő dolog amire emlékszem, az az, hogy felébredek (az) ágyon. És (a nővér) azt mondta nekem: “Ó, elbóbiskolt…most már velünk van újra.” Hogy tényleg ezeket a szavakat mondta, hogy az automata hang tényleg megtörtént-e, nem tudom.. ..Emlékszem, hogy elég eufórikusan éreztem magamat… […]” (1803. o.)
Sam Parnia orvos, az AWARE vezető kutatója, könyvében további részleteket közöl az esetről.3 A szívmegállás akkor történt, amikor a beteget szívkatéteres vizsgálatra készítették elő. A férfi a hátán feküdt a vizsgálóasztalon, a nővérek pedig kifeszítettek egy lepedőt a felsőteste magasságában, hogy ne láthassa, mi történik a lábánál – érzéstelenítést követően az ágyéknál található egyik éren keresztül felvezetnek egy vezetéket a szívbe. A beteg elmondása szerint nem volt tudatában annak, hogy a “függöny” túloldalán egy férfi kardiológus dolgozik, a testen kívüli élménye során viszont azonosítani tudta az illetőt (“kopasz, testes fickó”).
A betegnél a vizsgálat során kamrafibrilláció lépett fel – ekkor a szívkamra izmai szabálytalanul ránganak, így a szív, mivel nem képes szabályos összehúzódásra, nem tudja fenntartani a vérkeringést, és beáll a klinikai halál állapota. A férfi úgy emlékezett, hogy összesen kétszer sokkolták, amit az orvosi feljegyzések is megerősítettek. A személyzet ehhez automata külső defibrillátort (automatic external defibrillator; AED) használt. Az AED az első sokk után két perc mellkaskompressziót ajánl mielőtt ismét elemzi a szívritmust, és ha továbbra is fennáll a kamrafibrilláció, újabb áramütést javasol, melyet a segítőnek kell jóváhagynia. Mindez azt jelenti, hogy beteg szívmegállása mintegy 3-5 percig tarthatott – tekintve, hogy a szívmegállást azonnali eszméletvesztés követi, és korábbi vizsgálatok alapján körülbelül tíz másodpercen belül az agyi elektromos aktivitás is megszűnik, meglehetősen különös, hogy a beteg tudatos élményekről számolt be és helyesen idézte fel az AED által adott utasításokat3.
Parnia az élménye egyéb részleteiről, így említett női alakról is kikérdezte a beteget, aki így emlékezett vissza:3
“ […]
Nem tudom, mi történt azzal a hölggyel. Még mindig látom őt, ha akarom. Azt akarom mondani, hogy egy angyal volt.
Felismerte?
Nem.
Mik voltak a megkülönböztető jegyei?
Gyönyörű göndör haja volt. Nem szőke volt, de nem is sötét, ha érti, mire gondolok. Gyönyörű vonásai voltak. Azt mondanám, hogy egy angyal volt, de az alapján, amit én angyalnak látok. Emlékszem, hogy integetett nekem (emlékszem, arra gondoltam, és tudom, hogy nem mondtam ki, “De nem tudok felmenni oda”), és a következő másodpercben ott voltam fent.
Arra gondolt?
Igen, 100 százalék, gondoltam.
Arra gondolt, “Nem tudok felmenni oda”?
Igen.
Szóval, visszatérhetnénk erre a gondolatra – amikor erre gondolt, hol volt?
Az ágyamban.
Igen, de fizikailag az ágyban volt, vagy saját maga felett? Hogyan látta őt? Nyitva volt a szeme? Érti, mire gondolok? Hogyan hívták?
Miközben feküdtem, amikor felnéztem oda, így integetett nekem. [Elmutogatta, hogy integettek neki]. Emlékszem, arra gondoltam, “nem tudok felmenni oda”. Tudja, hogy ezt az arcommal mondtam-e, nem tudom, de így éreztem. Emlékszem, hogy éreztem, és a következő másodpercben ott voltam fent, és lenéztem magamra.
Abban a töredék másodpercen, mielőtt ott fent találta magát, látott bármi mást maga körül a szobában?
Nem emlékszem.
Rendben, annyira a másodperc töredéke volt, hogy maga gyakorlatilag csak kilőtt, és ott termett. És aztán amikor odakerült, már nem vette észre a nőt – így volt?
Úgy éreztem, hogy velem van.
Olyan érzés volt, mintha jelen lenne.
Nem azt mondtam, hogy nem láttam őt többé, mert nem néztem a bal vagy a jobb oldalamra, amíg a sarokban voltam. Lefelé néztem a testemre, ami odalent hevert.
Volt valamilyen kisugárzása? Úgy értem, hogyan írná le? Volt bármiféle tulajdonsága, személyisége?
Úgy éreztem, hogy ismer engem, úgy éreztem, hogy bízhatok benne, és hogy valamilyen okkal van ott, és nem tudtam, mi volt az.
[…]” (249-250. o.)
A folytatás
Az AWARE tanulmány eredményei arra utalnak, hogy az újraélesztés alatti tudatosság jóval gyakoribb jelenség lehet, mint azt előzetesen feltételezték. A szívmegállást túlélők az élmények széles skálájáról tesznek tanúbizonyságot. A tudatosság tehát jelen lehet a betegekben annak ellenére is, hogy semmilyen megfigyelhető jelét nem mutatják.1
Bár a fentebb részletezett, testen kívüli élményről szóló beszámoló olyan elemeket is tartalmaz, melyek megfelelnek a ténylegesen megtörtént, ellenőrzött eseményeknek – szívkatéteres vizsgálat, a defibrillátor használata -, az AWARE vizsgálat során egyetlen rejtett szimbólumot sem sikerült azonosítani, így nem született egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a testen kívüli élményt átélők ténylegesen kívülről, egy külső nézőpontból szemlélik környezetüket. A kutatók, bár több mint ezer polcon helyeztek el ilyen jelzéseket, ezzel még mindig csak a kórházi ágyak 10 százalékát fedték le, és nem jegyeztek fel egyetlen beszámolót sem olyan betegektől, akik egy ilyen helyiségben szenvedtek szívmegállást.3
Az AWARE vizsgálat folytatásában (AWARE-II)4 másféle módszert alkalmaztak a testen kívüli élmények valóságtartalmának vizsgálatára – az újraélesztés során egy tabletet helyeztek el a beteg közelében, melynek a képernyőjén különböző képek jelentek meg véletlenszerűen. A készülék előre meghatározott szavakat is lejátszott egy fejhallgatón keresztül, melyet a páciens fülére helyeztek. Mindemellett a kutatók – a világon először – valós időben nyomon követték a betegek agyi elektromos aktivitását az újraélesztés során a fejükre helyezett elektroenkefalográf (EEG) segítségével. A vizsgálat során 28 beteggel sikerült interjút készíteniük, akiket szívmegállást követően sikeresen újraélesztettek. Az előzetes eredmények alapján a résztvevők a legkülönfélébb emlékekről számoltak be: az újraélesztés alatti és azt követő eseményekről (pl. nyomás érzése a mellkason, az orvosok beszélgetésének felidézése); álomszerű élményekről látszólag véletlenszerű, egymáshoz nem kapcsolódó képzetekkel; valamint ezektől nagyban különböző halálközeli élményekről, amelyekben a testtől való elválás, a tiszta, világos gondolkodás, az élet átértékelése és a hazatérés érzésének motívumai összefüggő történetet alkottak. Egyik beteg sem számolt be arról, hogy látta volna a tableten megjelenő képeket, ugyanakkor az egyik páciens sikeresen felidézte a hallott szavakat. Az EEG alapján az agykérgi elektromos aktivitás hiánya volt a meghatározó az újraélesztés során, ugyanakkor időszakosan rohamszerű, valamint a normál állapothoz közelítő elektromos aktivitásmintázatok is megfigyelhetők voltak, összhangban a tudatosság valamilyen formájának megjelenésével.
Hivatkozások
1Parnia, S., Spearpoint, K., De Vos, G., Fenwick, P., Goldberg, D., Yang, J., … & Schoenfeld, E. R. (2014). AWARE—AWAreness during REsuscitation—A prospective study. Resuscitation, 85(12), 1799-1805.
2Greyson, B. (1983). The near-death experience scale. Journal of nervous and mental disease, 171(6), 369-375.
3Parnia, S., & Young, J. (2013). Erasing death: The science that is rewriting the boundaries between life and death. Harper Collins.
4Keshavarz Shirazi, T., Patel, J. K., Tran, L., Sinha, N., Caitlin, O. N., Roellke, E., … & Deakin, C. Awareness During Resuscitation-II: A Multi-Center Study of Consciousness and Awareness in Cardiac Arrest. Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=4246760 or http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.4246760