Az alvási bénultság vagy alvásparalízis az alvás és az ébrenlét határán jelentkező, általában rendkívül ijesztő élmény. Az alvásparalízist átélő személy tudatánál van, viszont képtelen megmozdulni. A bénultságot gyakran kísérik hallási és vizuális hallucinációk. Egy fiatal férfi így írta le az élményét1:
“Arra ébredtem, hogy becsapódott az ajtó. Azt gondoltam, a szobatársam az… A hátamon feküdtem, és csak néztem felfelé. […] A következő pillanatban azt vettem észre, hogy képtelen vagyok megmozdulni. És aztán a szoba egyik sarkában észrevettem egy szürkésbarnás, homályos jelenlétet… Ez a valami leheveredett az ágyra, én pedig halálra rémültem! Soha nem láttam még ehhez foghatót. Éreztem, ahogy ez a valami rámnehezedik. Nem kaptam levegőt. Nem tudtam mozogni. […] Teljesen ébren voltam, és nem tudtam mozogni, és magatehetetlen voltam, és nagyon, nagyon féltem…” (20. o.)
Ez a rémisztő élmény jelentkezhet elalváskor vagy ébredéskor2-3. Az átélő törzse és végtagjai teljesen bénultak, nem tud megszólalni, egyedül a szemét képes akaratlagosan mozgatni. A légzés megtartott, mivel a bénulás a rekeszizmot nem érinti, a bordaközi izmokat viszont igen, ezért gyakori a mellkasi nyomás, fulladás érzése. A bénultsághoz sokszor valamilyen jelenlét érzése társul. Egy vizsgálat során a legtöbben arról számolnak be, hogy valamiféle nem emberi entitást láttak; homályos alakokat, “árnyék embereket”, szellemeket vagy valamilyen állatot4. Az esetek egy kisebb részében az átélők egy embert láttak a szobában. Ez az alak többnyire idegen volt, ritkább esetben pedig egy ismert személy, például rokon vagy szomszéd. Néhányan a nemrég elhunyt szeretteiket vélték látni – ez az élmény félelemmel töltötte el őket, annak ellenére, hogy az elhunyttal korábban jó viszonyt ápoltak. A beszámolókban előfordul továbbá a lebegés, zuhanás, repülés érzése, esetenként testen kívüli élmény is. Az alvási bénultság általában pár másodperc vagy perc elteltével magától megszűnik. Külső ingerlés, például az ébresztő óra hangja, vagy ha hozzáérnek a személyhez, szintén képes megszüntetni a bénultságot.3
Az alvási bénultság előfordulhat alvászavar (narkolepszia) részeként vagy önmagában is – ez utóbbit izolált alvásparalízisnek nevezik, ami egy meglepően gyakori jelenség. Becslések szerint a népesség több mint 7%-a átél legalább egy ilyen epizódot élete során.5 A visszatérően jelentkező alvási bénultság következtében kialakulhat tartós szorongás, félelem az elalvástól, attól, hogy az illető “megőrül”, vagy hogy a mozgásképtelenség állandóvá válik.2
Az alvási bénultság biológiai háttere
Az alvási bénultság olyan átmeneti állapot, ami az alvás folyamatának zavarára vezethető vissza. Az alvási folyamat két alvásfázis, a NREM (az angol non-rapid eye movement kifejezés a szemmozgások hiányára utal) és a REM (rapid eye movement, azaz gyors szemmozgásokkal kísért) alvás ciklikus váltakozásából áll, amik jól elkülöníthetők egymástól az agyi elektromos aktivitás mintázata, az izomtónus és a szemmozgás alapján. A két alvásfázis az azokat kísérő mentális tevékenység jellegét tekintve is különbözik egymástól. A REM alvásból felébresztett személyek gyakran az álmodásra jellemző, vizuális jellegű élményekről számolnak be, míg a NREM alvás alatti mentális tevékenység inkább gondolatszerű, semmint képi jellegű.6 Az ébrenlét, a NREM és a REM alvás annyira eltérnek egymástól mind a mérhető agytevékenység, mind a szubjektív élményvilág tekintetében, hogy a kutatók különböző létállapotoknak tekintik őket. Ugyanakkor az alvásparalízis és más alvási rendellenességek arra utalnak, hogy ezek nem egymást kizáró állapotok.7 Alvási bénultság során a REM alvás és az ébrenléti állapot jellemzőinek keveredése figyelhető meg. REM alvásban az akaratlagos mozgásokért felelős harántcsíkolt izmok bénultsága normális jelenség, ami megakadályozza, hogy az alvó ténylegesen végrehajtsa az álombeli mozdulatokat. Az alvásparalízis során az alvó felébred, a REM-re jellemző bénultság azonban továbbra is fennmarad. Egy úttörő vizsgálatban japán kutatóknak laboratóriumi körülmények között sikerült megfigyelniük az alvási bénultságot egészséges önkénteseknél, akiknek alvás közben poliszomnográf (az alvásvizsgálatok során használt eszköz, ami információval szolgál többek között az agyi elektromos tevékenységről, szemmozgásokról és izomtónusról) segítségével mérték az élettani folyamatait, miközben rendszeres időközönként felébresztették és kikérdezték őket. Azok, akik alvási bénultságot tapasztaltak, tudatában voltak annak, hogy a laborban fekszenek, képtelenek voltak megmozdulni, és többségük hallási és vizuális hallucinációkról számolt be. A poliszomnográfiás mérések igazolták, hogy az alvásparalízis a REM alvás és az ébrenlét közötti átmeneti állapotban fordul elő.8
Az alvásparalízis során tapasztalt hallucinációk kialakulásában szintén alapvető szerepet játszhatnak a REM alvásra jellemző idegrendszeri folyamatok. Egy elképzelés szerint a “jelenlét érzése” a félelmi reakciók kiváltásában kulcsfontosságú agyterület, az amygdala működésére vezethető vissza, ami fokozott aktivitást mutat REM alvás során. A feltevés szerint az agynak a fenyegető jelenlét értelmezésére tett – sikertelen – kísérletei azt eredményezik, hogy a környezeti hangok suttogásnak és közeledő lépések zajának, az árnyak pedig rémalakoknak tűnnek. Bár alvási paralízis során a légzés megtartott, az a REM alvásra jellemzően felszínes, a mély belégzésre tett kísérleteket pedig az agy a mellkasra nehezedő nyomásként érzékelheti. Az időnként előforduló lebegésérzést vagy testen kívüli élményt pedig a bénult végtagokból és az egyensúly-érzékelésért felelős, a REM alvás során aktív agyterületekből származó ellentmondó információk okozta konfliktus válthatja ki.9
Alvásparalízis a néphagyományban
Tekintve az alvási bénultságot tipikusan kísérő bizarr, rendkívüli élményeket, nem meglepő, hogy sokak szerint ezek a tapasztalatok fontos szerepet játszanak a természetfeletti hiedelmek kialakulásában és fennmaradásában.2 Az elmúlt évtizedek kutatásai alapján úgy tűnik, hogy az alvásparalízis univerzális jelenség, aminek a legkülönbözőbb korokban és kultúrákban is kialakult valamilyen értelmezése. A középkori keresztény hitvilágban a latin incubus kifejezést használták annak a hímnemű démonnak a megnevezésére, aki éjszaka “ráfeküdt” az alvó nőkre és erőszakoskodott velük. Ennek az elképzelésnek az egyik legismertebb megjelenítése John Henry Fuseli svájci festőművész nevéhez kötődik, akinek 1781-ben készült, A rémálom (The Nightmare; lásd fent) című festménye egy mélyen alvó nőt ábrázol, mellkasán egy szőrös, majomszerű démoni lénnyel . Az incubus nőnemű megfelelője, a succubus, férfiakkal lépett testi kapcsolatba.10 A magyar néphitben is megtalálható az a természetfeletti lény, a lidérc, aki éjszaka ráül az emberre, megnyomja – innen ered a lidércnyomás kifejezésünk -, esetenként a vérét szívja.11 Európa bizonyos részein manapság is meglehetősen széles körben osztják az alvási bénultsággal kapcsolatos természetfeletti hiedelmeket. Olaszország Abruzzo régiójában sokan úgy tartják, hogy az alvási bénulást egy boszorkány, a Pandafeche idézi elő, aki lyukas tenyerét az alvó ember orrára helyezi. A hagyomány szerint a támadás megelőzhető, ha az ember kerüli a hanyatt fekve alvást, seprűt rak a hálószobaajtóhoz, vagy homokot szór az ágy mellé.12-13
Az alvási bénultsággal kapcsolatos elképzelések az amerikai kontinens népeinek mitológiáiban is megtalálhatóak. Kanada Új-Fundland tartományában a népi hiedelem szerint egy boszorkány, az Old Hag (Vén Banya) okozza a bénultságot, aki az alvó mellkasára ül.14 A brazil folklór Pisadeira nevű rémalakja szintén egy boszorkány, aki éjszakánként a háztetőkön ólálkodik, hogy az alvók mellkasára taposson.15 Ezzel szemben Mexikóban nem boszorkányok, hanem holt lelkek zavarják meg az alvók álmát – itt a “holttest mászott rám” (se me subió el muerto) kifejezést használják az alvásparalízis megnevezésére.16
A távol-keleti népek körében szintén fellelhetők az alvásparalízis különféle kulturális értelmezései. Japánban széles körben ismert az alvási bénultság (kanashibrai) jelensége. A japán kultúrában egyaránt elterjedt a jelenség tudományos – ami szerint az alvásparalízis kiváltó oka a stressz, fáradtság, és/vagy alvászavar – és természetfeletti magyarázata. Utóbbi szerint a kanashibari egyfajta előérzet, egy olyan állapot, ami valamilyen természetfeletti lény közelségét jelzi. A bénulás egy hívatlan szellem fenyegetésére adott fizikai reakció, hasonlóan ahhoz, mint amikor az ember ijedtében megdermed, ha meglát egy mérges kígyót. Az alvásparalízis spirituális magyarázatának hívei szerint a kanashibari oka a szellemvilág kísérlete az emberrel való kapcsolatfelvételre.17 Kínában a “szellem-elnyomás” megnevezéssel jelölik az alvásparalízist. A kifejezés feltehetően arra az ősi kínai hidelemre vezethető vissza, miszerint az alvó ember lelke sebezhető a szellemekkel szemben.18 Kambodzsában a “szellem, ami lenyom téged” (khmaoch sangkat) kifejezést használják az alvási bénultságra. A néphit szerint az alvásparalízist a test különféle működési zavarai okozzák, amik sebezhetővé teszik az egyént a szellemtámadásokkal szemben. Az alvásparalízis során látott alakokat sokszor különféle természetfeletti lényekkel azonosítják. Ez a lény lehet például egy szellem, amit egy varázsló küldött, hogy megölje az áldozatát úgy, hogy különféle tárgyakat helyez annak testébe. Más esetben a teremtmény egy démon, aki ki akarja kergetni az áldozat lelkét a testéből, ezzel megölve őt. A látott alak lehet egy olyan személy szelleme is, aki korábban erőszakos halált halt. Egy amerikai kutatásban azt találták, hogy az alvásparalízis rendkívül gyakran fordult elő a poszttraumás stressz-zavartól szenvedő kambodzsai menekültek körében. Az átélők a bénultság alatt gyakran tapasztaltak szorongáskeltő emlékbetöréseket (flashback), melyek során újra átélték a korábban velük történt traumatikus eseményeket.19-20
Végül érdemes megemlíteni, hogy az iszlám néphagyományban is megtalálható az alvási bénultság természetfeletti magyarázata. Egyiptomban az alvásparalízist sokan a muszlim mitológia szelleme, a Dzsinn támadásának tudják be, ami ellen a Korán verseinek szavalása nyújthat védelmet.21
A fentebb ismertetett elképzelések sokszínűsége alapján úgy tűnhet, hogy az élmény jellegét alapvetően meghatározza a kultúra, amiben az alvási bénultságot átélő személy felnőtt. Lehetséges, hogy az alvásparalízis előidéz egyfajta tudatállapotot ami kedvez az olyan látomások megjelenésének, amik megfelelnek az egyéni elvárásoknak és a kulturálisan meghatározott hiedelmeknek. Vagyis ahol hisznek a szellemekben, ott szellemeket fognak látni, az alvási bénultság csupán megteremti ehhez az ideális feltételeket. Ugyanakkor David J. Hufford néprajzkutató szerint ez az elképzelés nem állja meg a helyét, mivel nem veszi figyelembe, hogy az alvási bénultságot átélők kortól és kultúrától függetlenül nagyon hasonló tapasztalatokról számolnak be.1 Egy vizsgálatban azt találták, hogy a jelenlét érzése, a mellkasi nyomás, és a szokatlan tesi tapasztalatok (pl. lebegés érzése, vagy testen kívüli élmény) olyan motívumok, amik konzisztensen megtalálhatók az alvásparalízisről szóló beszámolókban olyan körében is akik korábban soha nem hallottak ehhez hasonló jelenségről, és híján vannak bármiféle, az alvási bénultságra vonatkozó kulturális ismeretnek.9 Vagyis valószínűbbnek tűnik, hogy az alvási bénultság esetében az értelmezés szerepe másodlagos, és egy konkrét, jól meghatározható élmény vezet különféle, természetfeletti erőkről szóló elképzelések kialakulásához. Azokban a hagyományos kultúrákban, ahol az ősi hiedelmek ma is erőteljesen jelen vannak, az alvási bénultságot átélő személy sokszor “készen kapja” a magyarázatot az élményére. A nyugati világban, ahol a tradicionális magyarázatok feledésbe merültek, az efféle rendkívüli élmények új, modern mítoszok kialakulásához vezethetnek. Sokak szerint az alvási bénultság alapvető szerepet játszik annak a meggyőződésnek a kialakulásában és elterjedésében, hogy földönkívüli lények éjszaka embereket rabolnak el otthonaikból.
Alvási bénultság és elrablásos élmények
Bár a pontos számot lehetetlen megmondani, felmérések alapján valószínűsíthető, hogy szerte a világon több ezer ember él abban a tudatban, hogy földönkívüli lények elrabolták és akarata ellenére bonyolult fizikai és pszichológiai eljárásoknak vetették alá.22-24 Az idegenek általi elrablás élményét (alien abduction experience) átélők gyakran számolnak be arról, hogy bénultan ébredtek az éjszaka közepén egy vagy több különös alak jelenlétében. Az élmény általában rendkívül nyomasztó, és gyakran társul hozzá villódzó fények, fénygömbök észlelése, időkiesés (egy adott időszakra vonatkozó tudatos emlékek hiánya), vagy az ágy felett való lebegés érzése. Fontos megjegyezni, hogy bár egyes esetek valószínűleg betudhatók a hírnév reményében tett szándékos megtévesztésnek, az elrablásos élményt átélők túlnyomó többsége nem fordul a nyilvánossághoz, és a témában jártas, a földönkívüliek látogatásával szemben szkeptikus kutatók szerint is őszintén hisz abban, hogy idegenekkel találkozott.24 Szintén érdemes megemlíteni, hogy bár az elrablásos élményt átélők körében előfordulhatnak pszichiátriai zavarok, vizsgálatok szerint a mentális betegségek előfordulásának gyakorisága nem nagyobb esetükben, mint az átlagnépesség körében23-24.
A szembetűnő hasonlóságok – az esemény álatlában éjszaka történik, az átélő megbénult és különös alakok jelenlétét észleli – miatt sokan úgy gondolják, hogy az elrablásos élményeknek az alvásparalízis a kiváltó oka. Richard McNally és Susan Clancy harvardi pszichológusok 10 olyan személlyel készítettek interjút, akiket állításuk szerint földönkívüliek raboltak el, és mindegyik beszámolóban sikerült azonosítaniuk legalább egy alvási bénultsággal járó epizódot.25 Tekintve, hogy az alvási bénultság viszonylag kevésbé ismert jelenség, nem meglepő, hogy az átélők az alvásparalízist kísérő bizarr hallucinációkat a korunknak megfelelő, széles körben elterjedt kulturális narratívák szerint értelmezik. Ugyanakkor több érv szól amellett, hogy az alvásparalízis nem ad átfogó magyarázot az idegenek általi elrablásos élményekre. Egyrészt nem minden elrablásos élmény jár alvásparalízissel, másrészt az alvási bénultság nem képes számot adni az idegen űrhajókra való felszállásról és különféle orvosi vizsgálatokról szóló részletes történetekről, amik szintén gyakran szerepelnek az elrablásos élményekről szóló beszámolókban.23 Ebből kifolyólag a kutatók számos egyéb olyan tényező szerepét vizsgálják, amik szerepet játszhatnak az elrablásos élmények kialakulásában, mint például az emlékezeti torzítások, a szuggesztiókra való hajlam, vagy a rendellenes idegi aktivitás a halántéklebenyben.24
Hivatkozások
1Hufford, D. J. (2005). Sleep paralysis as spiritual experience. Transcultural psychiatry, 42(1), 11-45.
2Sharpless, B. A. (2016). A clinician’s guide to recurrent isolated sleep paralysis. Neuropsychiatric disease and treatment, 1761-1767.
3Stefani, A., & Högl, B. (2021). Nightmare disorder and isolated sleep paralysis. Neurotherapeutics, 18, 100-106.
4Sharpless, B. A., & Kliková, M. (2019). Clinical features of isolated sleep paralysis. Sleep Medicine, 58, 102-106.
5Sharpless, B. A., & Barber, J. P. (2011). Lifetime prevalence rates of sleep paralysis: a systematic review. Sleep medicine reviews, 15(5), 311-315.
6Bódizs, R. (2003). Az alvás és jelenségköre. In Pléh, Cs., Kovács, Gy., & Gulyás, B. Kognitív idegtudomány. Osiris Kiadó, Budapest.
7Mahowald, M. W., & Schenck, C. H. (2005). Insights from studying human sleep disorders. Nature, 437(7063), 1279-1285.
8Takeuchi, T., Miyasita, A., Sasaki, Y., Inugami, M., & Fukuda, K. (1992). Isolated sleep paralysis elicited by sleep interruption. Sleep, 15(3), 217-225.
9Cheyne, J. A., Rueffer, S. D., & Newby-Clark, I. R. (1999). Hypnagogic and hypnopompic hallucinations during sleep paralysis: neurological and cultural construction of the night-mare. Consciousness and cognition, 8(3), 319-337.
10Stewart, C. (2002). Erotic dreams and nightmares from antiquity to the present. Journal of the Royal Anthropological Institute, 8(2), 279-309.
11Magyar Néprajzi Lexikon – https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1332.html
12Jalal, B., Romanelli, A., & Hinton, D. E. (2015). Cultural explanations of sleep paralysis in Italy: The pandafeche attack and associated supernatural beliefs. Culture, Medicine, and Psychiatry, 39(4), 651-664.
13Jalal, B., Romanelli, A., & Hinton, D. E. (2021). Sleep paralysis in Italy: Frequency, hallucinatory experiences, and other features. Transcultural Psychiatry, 58(3), 427-439.
14Firestone, M. (1985). The” Old Hag”: Sleep paralysis in Newfoundland. Journal of Psychoanalytic Anthropology.
15De Sa, J. F., & Mota-Rolim, S. A. (2016). Sleep paralysis in Brazilian folklore and other cultures: a brief review. Frontiers in psychology, 7, 1294.
16Jiménez‐Genchi, A., Ávila‐Rodríguez, V. M., Sánchez‐Rojas, F., Vargas Terrez, B. E., & Nenclares‐Portocarrero, A. (2009). Sleep paralysis in adolescents: the ‘a dead body climbed on top of me’phenomenon in Mexico. Psychiatry and clinical neurosciences, 63(4), 546-549.
17Yoshimura, A. (2015). To believe and not to believe: A native ethnography of Kanashibari in Japan. Journal of American Folklore, 128(508), 146-148.
18Wing, Y. K., Lee, S. T., & Chen, C. N. (1994). Sleep paralysis in Chinese: Ghost oppression phenomenon in Hong Kong. Sleep, 17(7), 609-613.
19Hinton, D. E., Pich, V., Chhean, D., & Pollack, M. H. (2005). ‘The ghost pushes you down’: sleep paralysis-type panic attacks in a Khmer refugee population. Transcultural psychiatry, 42(1), 46-77.
20Hinton, D. E., Pich, V., Chhean, D., Pollack, M. H., & McNally, R. J. (2005). Sleep paralysis among Cambodian refugees: association with PTSD diagnosis and severity. Depression and Anxiety, 22(2), 47-51.
21Jalal, B., Simons-Rudolph, J., Jalal, B., & Hinton, D. E. (2014). Explanations of sleep paralysis among Egyptian college students and the general population in Egypt and Denmark. Transcultural psychiatry, 51(2), 158-175.
22Appelle, S. (1996). The abduction experience: A critical evaluation of theory and evidence. Journal of UFO Studies, 6, 29-78.
23Appelle, S., Lynn, S. J. E., Newman, L., & Malaktaris, A. (2014). Alien abduction experiences. In Cardeña, E. E., Lynn, S. J. E., & Krippner, S. E. (Eds.). Varieties of anomalous experience: Examining the scientific evidence. (pp. 213-240). American Psychological Association.
24Holden, K. J., & French, C. C. (2002). Alien abduction experiences: Some clues from neuropsychology and neuropsychiatry. Cognitive neuropsychiatry, 7(3), 163-178.
25McNally, R. J., & Clancy, S. A. (2005). Sleep paralysis, sexual abuse, and space alien abduction. Transcultural psychiatry, 42(1), 113-122.