Az előző posztban ismertettem Pam Reynolds történetét, az egyik legtöbbet idézett esetet a halálközeli élmények irodalmában. Reynolds egy igen bonyolult agyműtéten esett át, melynek során átmenetileg a klinikai halál állapotába került, később pedig földöntúli élményekről számolt be: kívülről látta saját magát a műtőben, majd találkozott elhunyt rokonaival, akik visszasegítették őt az evilági létbe. Mivel az operációról szóló leírás meglehetősen pontosnak bizonyult, a beszámolónak ez a része áll a Reynolds története körül kialakult viták középpontjában. Valóban észlelhette a környezetét Reynolds, miközben altatásban, majd később a klinikai halál állapotában volt? Mi lehet ennek a magyarázata? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása alapjaiban megváltoztathatja azt, ahogyan test és tudat viszonyáról gondolkodunk.
Látta-e Pam Reynolds, mi történt a műtét során?
Több mint egy órával azután, hogy elaltatták, Reynolds koponyacsontjának egy részét eltávolították egy speciális csontfűrész segítségével. Ekkor kezdődött Reynolds testen kívüli élménye, melyre később így emlékezett vissza:
“[…] Emlékszem, hogy sok mindent láttam a műtőszobában, amikor lenéztem. Azt hiszem, soha életemben nem voltam még ennél éberebb… Bizonyos értelemben Dr. Spetzler vállán ültem. Nem olyan volt, mintha normálisan látnék. Sokkal világosabb, fókuszáltabb és tisztább volt, mint a normális látás… Annyi minden volt a műtőben, amit nem ismertem fel, és nagyon sok ember. […]”1
Reynoldsot meglepte, hogy nem borotválták le az összes haját, mint ahogy arra a műtét előtt számított. Azt is elmondta, milyennek látta a csontfűrészt:
“Az a fűrész, aminek gyűlöltem a hangját, úgy nézett ki, mint egy elektromos fogkefe, és volt rajta egy bemélyedés, egy vájat a tetején, ahol úgy tűnt, a fűrész belemegy a fogantyúba, de mégsem. És a fűrésznek cserélhető pengéi is voltak, de ezek benne voltak valamiben, ami úgy nézett ki, mint egy dugókulcs láda… […]”1
Reynolds leírása a fűrészről és a táskáról, melyben tárolták, meglepően pontosnak bizonyult. Lentebb az első és második ábrán a műtét során használt Midas Rex csontfűrészről (“elektromos fogkefe”), és a fűrész tartozékainak tárolására használt dobozról és rekeszekről (“dugókulcs láda”) készült rajz látható. A harmadik ábrán a Midas Rex MR7 sebészeti készülékrendszer látható, a demonstrátor kezében a csontfűrésszel, a háttérben a műszertáskával.
A fűrész használatakor Reynolds altatásban volt, szemei pedig le voltak ragasztva. Dr. Robert Spetzler, a műtétet vezető idegsebész szerint a leírás túl pontos volt ahhoz, hogy találgatáson alapuljon.2 Spetzler elmondása alapján Reynolds nem láthatta az eszközöket akkor, amikor betolták a műtőszobába, ezeket ugyanis elzárva tartják amíg nincsen rájuk szükség. Erre azért van szükség, hogy az eszközök sterilek maradjanak a beavatkozás kezdetéig.3 Reynolds elmondása szerint csak rövid tájékoztatást kapott, nem vezették előzetesen körbe a műtőszobában, és nem mutatták meg neki az eszközöket sem, mert nem akarták megijeszteni.2 A műtét idején – 1991-ben – pedig az Internet még gyerekcipőben járt, így Reynoldsnak nem volt lehetősége arra, hogy a neten tájékozódjon az eljárásról. Továbbá a műtét során folyamatosan nyomon követték Reynolds agytevékenységét a fejbőrén elhelyezett elektródák segítségével (EEG). Spetzler és Dr. Karl A. Greene idegsebész (aki szintén részt vett az operációban) elmondása alapján a műtétnek ebben a szakaszában Reynolds agyi elektromos tevékenysége olyan mintázatot mutatott (burst suppression), ami nem összeegyeztethető azzal az élénk, összetett tudatos élménnyel, amelyről Reynolds később beszámolt.2
Reynolds beszámolójában ugyanakkor akad pontatlanság is. Reynolds úgy írta le a fűrészt, mint amin van “egy bemélyedés, egy vájat a tetején, ahol úgy tűnt, a fűrész belemegy a fogantyúba, de mégsem…”1. Az ábrákon látszik, hogy a fűrész végénél van egy túlnyúló rész, ami valóban hasonlít egyfajta vájatra, ám ez nem azon a részen található, ahol a fűrész csatlakozik a fogantyúhoz, hanem a másik végén.4 Charles Tart pszichológus ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az emberek egy hétköznapi helyzetben is összezavarodhatnak azzal kapcsolatban, hogy mit is láttak pontosan, különösen akkor, ha számukra ismeretlen dolgot látnak.5 Egy másik elképzelés szerint viszont Reynolds valójában nem látta a fűrészt, viszont hallotta annak hangját, és a hang, valamint a meglévő háttérttudása alapján alakult ki benne egy kép arról, hogyan is nézhetett ki a csontfűrész.6 Ilyen háttértudás lehet az, hogy hasonló hangot ad ki a fogorvosi rendelőben használt fúró is, mely ránézésre is hasonló a szóban forgó eszközhöz. Reynolds viszont csak akkor hallhatott a műtét során, ha az altatása nem volt megfelelő.
Hallott-e Pam Reynolds a műtét alatt?
A műtét után Reynolds nem csak a csontfűrész kinézetét tudta felidézni, hanem az orvosok között elhangzott párbeszéd egyes részleteit is. Ahogy azt az előző posztban említettem, Reynolds ágyékának jobb oldalán az erek túl kicsinek bizonyultak, így a vérkeringését biztosító gépet végül a bal oldali combverőérhez és vénához csatlakoztatták. Reynolds erre így emlékezett később:
“Valaki mondott valamit arról, hogy a vénáim és artériáim nagyon kicsik. Azt hiszem, hogy egy női hang volt, Dr. Murray volt az, de nem vagyok benne biztos. Ő volt a kardiológus [sic]. Emlékszem, arra gondoltam, szólnom kellett volna neki erről. […]”7
Reynolds arra is pontosan emlékezett, milyen zeneszám szólt a háttérben a műtét vége felé, amikor a szív-tüdő gépet kikapcsolták, és lezárták a műtéti sebeket. Dr. Gerald Woerlee aneszteziológus szerint mindez megmagyarázható azzal, hogy Reynolds az általános érzéstelenítés (altatás) ellenére tudatánál volt a műtét alatt.8 Altatás alatti éberség akkor alakulhat ki, ha a beteg nem kap megfelelő mennyiségű, az altatáshoz szükséges gyógyszert.9 Ez az állapot meglehetősen ritka (ezerből 1-2 esetben fordul elő), és bár gyakran jár együtt fájdalommal és szorongással, ez nem minden esetben van így.10 Woerlee szerint ez történhetett Reynoldsszal is, aki “felébredt” az altatás során, és bár a szervezetébe juttatott izombénító szer hatására mozogni nem tudott, hallotta, hogy mi történik körülötte a műtőszobában.Ugyanakkor, még ha így is történt, nehéz megmagyarázni, hogyan hallhatta Reynolds a párbeszédet és a zenét a fülébe helyezett fülhallgatókon keresztül. Ezek a fülhallgatók gyors egymásutánban rendkívül hangos (90-100 decibeles), kattogó hangokat bocsátottak ki, éppen azért, hogy az így kiváltott agyi elektromos jelek segítségével az orvosok nyomon követhessék az altatás mélységét.11 Woerlee szerint, mivel egy-egy kattanó hang csak a másodperc töredékéig tartott, a kattogás nem volt egyéb, mint háttérzaj, így Reynoldsnak volt lehetősége észlelni a kívülről jövő hangokat.8 Azok viszont, akik kipróbálták ezt az élményt fülhallgatókkal és a megfelelő szoftver segítségével, arról számoltak be, hogy bár foszlányokat hallottak a környezeti hangokból, a fülhallgatókból áradó hangzavar rendkívül zavaró volt.12 Reynolds esetében pedig a fülhallgatókat még rögzítették is egy-egy köteg gézzel és ragtapasszal, ami befedte az egész fülkagylót.13-14 Woerlee szerint viszont Reynolds, mivel képzett zenész volt, hatékonyabban tudta kiszűrni a zavaró háttérzajokat, így könnyebben hallotta és értette a műtőben elhangzottakat.15 Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy a műtét után Reynolds egyáltalán nem tett említést a kattogó hangokról, egy későbbi interjújából pedig kiderült, hogy nem is volt tudomása róluk, utólag világosították fel erről az eljárásról.2
Az időbeli folytonosság kérdése
A fentebb említett, mások által is igazolt események, amikről Reynolds beszámolt, akkor történtek, amikor Reynolds altatásban volt, viszont még az előtt vagy után, hogy Reynolds a klinikai halál állapotába került. Az előző posztban írtam arról, hogy Reynolds beszámolt egy alagútról, amin keresztül haladt, ragyogó fényről, és elhunyt rokonaival való találkozásról. Nem áll rendelkezésre minden kétséget kizáró bizonyíték arra vonatkozóan, hogy Reynolds halálközeli élményének bármelyik eleme is akkor keletkezett, amikor Reynolds “halott” volt. Reynolds beszámolója alapján azonban úgy tűnik, hogy az élmény folytonos volt, attól kezdve, hogy meghallotta a fűrész hangját, egészen addig, hogy visszatért a testébe és hallotta a Hotel Californiát szólni a háttérben.16
Hivatkozások
1Sabom, M. B. (1998). Light and Death: One doctor’s fascinating account of near-death experiences. Zondervan Publishing House. – 41. oldal
2Rivas, T. P. M., Dirven, A., & Smit, R. H. (2016). The self does not die: Verified paranormal phenomena from near-death experiences. IANDS Publications.
3Broome, K. (2002). The day I died: The mind, the brain, and the near-death experiences. Glasgow, Scotland: British Broadcasting Corporation. URL: https://topdocumentaryfilms.com/day-i-died/
4Sabom, M. B. (1998). Light and Death: One doctor’s fascinating account of near-death experiences. Zondervan Publishing House.
5Tart, C. (2007). Commentary on “Does paranormal perception occur in near death experiences?”. Journal of Near-Death Studies, 25(4), 251-56.
6Augustine, K. (2007). Does paranormal perception occur in near-death experiences. Journal of Near-Death Studies, 25(4), 203-236.
7Sabom, M. B. (1998). Light and Death: One doctor’s fascinating account of near-death experiences. Zondervan Publishing House. – 42. Oldal
8Woerlee, G. M. (2011). Could Pam Reynolds hear? A new investigation into the possibility of hearing during this famous near-death experience. Journal of Near-Death Studies, 30(1), 3-25.
9Ghoneim, M. M., & Weiskopf, R. B. (2000). Awareness during anesthesia. The Journal of the American Society of Anesthesiologists, 92(2), 597-597.
10Sebel, P. S., Bowdle, T. A., Ghoneim, M. M., Rampil, I. J., Padilla, R. E., Gan, T. J., & Domino, K. B. (2004). The incidence of awareness during anesthesia: a multicenter United States study. Anesthesia & Analgesia, 99(3), 833-839.
11Spetzler, R. F., Hadley, M. N., Rigamonti, D., Carter, L. P., Raudzens, P. A., Shedd, S. A., & Wilkinson, E. (1988). Aneurysms of the basilar artery treated with circulatory arrest, hypothermia, and barbiturate cerebral protection. Journal of neurosurgery, 68(6), 868-879.
12Smit, R.H. (2012). Letter to the Editor: Failed Test of the Possibility that Pam Reynolds Heard Normally During Her NDE. Journal of Near-Death Studies, 30(3) 188-192.
13Sabom, M. B. (2007). Commentary on” Does Paranormal Perception Occur in Near-Death Experiences?”. Journal of Near-Death Studies, 25(4), 257-260.
14Carter, C. (2011). Response to” Could Pam Reynolds Hear?”. Journal of Near-Death Studies, 30(1), 29-53.
15http://www.neardth.com/failed-hearing-test.php
16Kelly, E. F., Kelly, E. W., Crabtree, A., Gauld, A., & Grosso, M. (2007). Irreducible mind: Toward a psychology for the 21st century. Rowman & Littlefield.